Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 36 találat lapozás: 1-30 | 31-36

Névmutató: Ionesco, Eugene

1995. november folyamán

Sz. Farkas Jenő tanulmányában írta, hogy Cioran volt az utolsó nagy öreg a "román származású francia írók" közül. Egy évtizeddel ezelőtt hunyt el a vallástörténész-író Mircea Eliade, tavaly a drámaíró Eugéne Ionesco, és most Cioran. - Az első világháború alatt Romániából érkezett Párizsba a dadaizmus egyik megteremtője, Tristan Tzara, majd a regényíró Panait Istrait és több avantgard költő. 1937 körül ösztöndíjjal került ki Párizsba Ionesco és Cioran. Mircea Eliade a háború után került ki Párizsba. Két évtized alatt, 1970 és 1990 között több mint kétszázszázötven író hagyta el Romániát. Az első világháború után a fiatal román gondolkodók az agresszív nacionalizmusban látták a kiutat. Mircea Eliade 1927-ben Szellemi útirány címmel vázolta fel az ifjú nemzedék programját. Szerinte a szellemnek szüksége van miszticizmusra. Ezek a fiatalok 1933 után Corneliu Zelea Codreanu vezette vasgárdista mozgalom szellemi vezéreivé váltak, megalkotva az "új nacionalizmust". A Vasgárda gondolata az "etnikai alapokra épülő állam", a kereskedelem románosítása és az idegengyűlölet. Mircea Eliade belépett a Vasgárda soraiba, támadott minden jelentősebb román írót, ugyanúgy tett Ionesco is. /Sz. Farkas Jenő: Az örök eretnek. Emlékezés Emil Cioranra/ Hitel (Budapest), nov./

1992. április 16.

Sepsiszentgyörgyön véget ért a III. Nemzetiségi Színházi Kollokvium. Az Állami Magyar Színház /Kolozsvár/ Ionesco A kopasz énekesnő darabjának előadásáért Tompa Gábor rendezésében kapta Háromszék megye nagydíját, az Északi Színház /Szatmárnémeti/ Örkény István A kulcskeresőkjéért Parászka Miklós rendezésében kapta Sepsiszentgyörgy városának nagydíját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

1995. július 7.

Az író lánya, Marie-France Ionesco megtiltotta, hogy Ionesco-darabokat bemutassanak Romániában. Az országban elfojtják a demokráciát, ezzel indokolta a tiltást. /Magyar Hírlap, júl. 7./

1999. június 15.

Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./

1999. augusztus 13.

Építkezések és átalakítások zajlanak a Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera épületében. Tompa Gábor színigazgató nyilatkozatából kiderült, hogy a társulat új, fiatal színészekkel bővült, akik egyrészt a marosvásárhelyi színiakadémián, másrészt pedig a helyi, kolozsvári színészképző magyar tagozatán végeztek; de számos művész érkezett a szintén helyi román színháztól is, színészek és rendezők egyaránt; s külföldi, idegen nyelvű szerzők műveit játszván, ily módon sikerült némileg bizonyos nemzeti és nemzetközi szellemi, kulturális kapcsolatrendszerbe is bekapcsolódnia a színháznak. Tompa Gábor igazgató kifejtette, hogy "művészi és esztétikai teljesítményeink meg kell hogy birkózzanak a helyi, kulturális szempontból igencsak zárt ízlésvilággal, valamint az elhivatottságtudattal is - igen, a konzervativizmussal. S mindezek ellenére sikerült mégis színházunknak számos fergeteges sikert elérnie bel- és külföldön egyaránt." A társulat az elkövetkezőkben külföldi turnékon vesz részt, tehát hamarosan Budapestre utazik a Troilus és Cressidával, valamint Csehov Cseresznyéskertjével, aztán a franciaországis Grenoble-ba Ionesco: Székek című darabjával, majd Párizsba ismét csak a Cseresznyéskerttel, továbbá pedig Barcelonába, Marsiliába és Limogeba a Troilus és Cressidával. Tompa Gábor úgy látja, valószínűleg marad még egy-két évadot. /Kisgyörgy Réka: Retrospektív számvetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

2001. november 2.

Feszült a légkör a kolozsvári Állami Magyar Színházban. A vezetőség és a beosztottak közötti munkaviszonyt megelégelve, több színész is távozott a társulattól. Madarász Loránd színész elmondta: a társulat tagjait ért sorozatos igazságtalanságok miatt 2001-ben létrehozták az új szakszervezetet. A szakszervezet elnöke Hatházi András lett, alelnöke Madarász Loránd. Toma Gábor igazgató színházellenes tevékenységnek minősítette a szakszervezet megalakítását, talán ez is egyik oka annak, hogy idén júniusban Hatházi András, a szakszervezet elnöke távozott a társulattól. András Loránd, Palocsay Kata, Szabó Jenő, Rekita Rozália és Jancsó Miklósnak nem újították meg a szerződését. Bandó Zsolt Temesvárra szerződött, Sebesi Karen Attila pedig 1990-ben önszántából távozott a színháztól. Megdöbbentő, hogy az igazgató nem is szólt az előzetes szerződéstárgyaláson, hogy kivel milyen szándéka van. Jancsó Miklóst és Rekita Rozáliát azért távolította el, mert belső ellenzéknek tartotta őket. Tompa a szabad véleménynyilvántást nem tudta elfogadni. Megdöbbentő a román sajtóban megjelent nyilatkozata, hogy a színházat bíráló színészek fasiszták, szélsőségesek. Tompa Gábor igazgató kijelentette: csak annak újítja meg szerződését, aki legalább egy darabban játszik, közben a szerepeket kizárólag ő osztja ki. Csökken a színház látogatottsága, annak ellenére, hogy a lapok szerint telt házzal játszottak. Az 1993-1994-es évadban a harmincezer nézőből lemorzsolódott ötezer, a következő évadban újabb nyolcezer, és bérlők száma 3099-ről 571-re esett. Ez már komoly figyelmeztetés volt: át kellett volna gondolni a műsorpolitikát, de ez sajnos nem történt meg. /Makkay József: A spektákulum árnyoldalai Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./ Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója a személyét ért vádakkal kapcsolatban kifejtette: avatatlanokkal nem akar vitába szállni. A lapokban megjelentek nem szakértői vélemények. Szerinte az elmúlt évadban gyarapodott a színházba járó közönség. A Magyar Opera igazgatójával kapcsolatos ellentétéről: sokszor próbálkozott baráti szóval, később írásbeli kéréssel, de nem használt, ezért kénytelen volt hivatalossá tenni kéréseit. Arra a megállapításra, hogy súlyos nézeteltérések vannak az igazgató és több színész között, Tompa válasza: munkaszerződés-felbontás nem történt, mindenkinek egyéves szerződése van. Négy-öt színész esetében nem hosszabbította meg a szerződést, mert az elkövetkező év műsortervében nem lett volna feladatuk. Voltak olyanok, akik távoztak az intézménytől, de Tompa szerint nem konfliktus miatt. "Magam részéről veszélyesnek tartom, hogy nemzetellenesnek minősítenek olyan műsorpolitikát, amelyben szinte kizárólag remekművek szerepelnek. Olyan szerzők nemzetellenesek, mint Madách, Katona József, Örkény István, Spiró György. Néhányat a sajtóban nem eléggé magyarnak tituláltak. Van továbbá Shakespeare, Bulgakov, Pirandello, Moliere, Ionesco, Mrozek, Szép Ernő... Lehet ezeket nemzetellenesnek nevezni? Nagyon veszélyes gondolatok, ami már antiszemitizmus és nacionalizmus." /Makkay József: A színház a magas kultúrára való nevelés eszköze. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

2002. január 9.

Színházi vita A Romániai Magyar Szó összeállítást közlünk a Honnan és hová Kolozsvári Állami Magyar Színház? témájú vitafórumon elhangzottakból. Szőcs István színikritikus szerint föl kell támasztani a színészek, drámaírók kultuszát, és sok előadást kell tartani. Fodor Sándor elmaradt a színházból, mert nem híve a rendezői színháznak. Aggasztja, hogy Tompa Gábor igazgató tulajdonosként viselkedik a színházban. Kultuszt csinálni a kísérletezésből lehet, de kötelezni arra a közönséget, hogy mindehhez asszisztáljon is, már nem. Ez a kolozsvári magyar színházvezetés egyetlen vitathatatlan bűne. Pap Sándor Zsigmond hiányolta, hogy egyoldalú a felsorolás, ő elégedett. Szőcs István a mondottakra a következőképen reflektált: Ebben a színházban még a legnehezebb, legproletkultosabb időkben is játszották Ionesco, Beckett, Brecht, Dürrenmatt darabjait. Az a Bercht- előadás, amit 30 ével ezelőtt rendeztek meg Kolozsváron, modernebb volt minden szempontból, mint a mai. Vekov Károly parlamenti képviselő: közügyről van szó. Csetri Elek akadémikus elsősorban színházlátogatóként szólt hozzá: vannak értékek, amelyek tegnap és ma is értékek és értékek maradnak. Pillich László figyelmeztetett: tudomásul kell venni, hogy az erdélyi és ezen belül a kolozsvári magyar közösség 30–35%-a, az erdélyi magyarságból körülbelül 600 000 ember nyelvhasználatában és kulturális identitásában sérült. Ennek a közösségnek 60–65%-a a szellemi szórványosodás állapotában leledzik. A színház, a magas szellemi szféra rehabilitációja elképzelhetetlen anélkül, hogy a közösség rehabilitációját ne szolgálná. Molnos Lajos szerint a színházi produkciónak közönség kell. /Csomafáy Ferenc: Színházi vita Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

2002. szeptember 24.

Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? c. darabjával Svédországban vendégszerepel a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A marosvásárhelyi társulat szept. 25-én tér haza. Okt. 12-én lesz az évadkezdés, bemutatják Molnár Ferenc A testőr című vígjátékát, Lohinszky Loránd érdemes művész rendezésében. A színház magyar tagozata 2002-2003-as évadjának műsortervében hat bemutató előadás szerepel: Görgey Gábor Örömállam vígjátéka, Friedrich Dürrenmatt V. Frank (egy magánbank története) Pierre Carlet de Chamblain Marivaux Két nő közt színjátéka, Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja, Alan Alexander Milne Micimackó, Eugene Ionesco A kötelesség oltárán. - A bérletváltók száma évről évre csökken. /(lokodi): Megtartani a közönséget. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

2003. január 4.

Csáki Csilla marosvásárhelyi-budapesti rendező szakos egyetemi hallgatóként állította színpadra a marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében Eugène Ionesco A kötelesség oltárán című áldrámáját. December 29-én volt a bemutató. Ötletgazdag a rendezés, a Tompa Miklós Társulat négy tehetséges képviselője - László Csaba, Ördög Miklós Levente, Sebestyén Aba és Zayzon Zsolt - szerepelt. A rendező elképzeléseit segítette Kiss Zsuzsanna dramaturgként és Deák Réka díszlet- és jelmeztervezőként. /N. M. K. [Nagy Miklós Kund]: Az abszurditás bugyraiban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

2003. szeptember 29.

Szept. 27-én tartották Nagyváradon, az Állami Színházban a Rövid Dráma Hetének nyitóünnepségét. A 2001-2003-as időszaknak a rövid dráma műfajába besorolható legjobb előadásait hozták el Váradra. Az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színházban folytatódott a program, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a budapesti Thália Színház közös produkciójával, a Játékkal. Szept. 29-én az Árkádia Színház magyar társulata lép színpadra a Cirkuszkabaré című előadással. Okt. 1-jén a Temesvári Csiky Gergely Színház játssza Ionesco Leckéjét, másnap pedig a nagyváradi Szigligeti Ede Társulat tart bemutatót, Kincses Elemér Kanális című színművével. /Pengő Zoltán: Mindenki nyertes. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

2003. december 5.

Dec. 3-án mutatták be a Kolozsvári Állami Magyar Színházban a Beszélgetések hat felvonásban Tompa Gáborral című román nyelvű kötetet, amely a Camil Petrescu Alapítvány és a Teatrul Azi folyóirat gondozásában látott napvilágot. A könyvbemutatóra a Jacques vagy a behódolás című Ionesco-darab szolgáltatott alkalmat, amelyet Tompa rendezésében szintén ezen a napon mutatott be a társulat. Florica Ichim színikritikus, a könyv szerzője az esten méltatta Tompa Gábor tökéletességigényét. A könyv annak a sorozatnak a része, amelyet a Teatrul Azi folyóirat indított a romániai színházak kiemelkedő személyiségeiről. /B. A. M.: Főszerepben Tompa Gábor. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./

2004. október 13.

Okt. 3–10. között 11. alkalommal rendezték meg a Román Dráma Fesztiválját Temesváron. A Kolozsvári Állami Magyar Színház az Eugène Ionesco: Jacques vagy a behódolás című előadással vendégszerepelt az immár hagyományossá vált színházi találkozón, mely elnyerte a Legjobb rendezésért, valamint a Legjobb díszlet-jelmez-maszkért járó díjat (díszlettervező: Bartha József, jelmeztervező: Carmencita Brojboiu, maszkok: Venczel Attila). /Díjak a Román Dráma Fesztiváljáról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

2007. november 27.

Színművészet szakos hallgatók mérték össze tehetségüket. Négyen vehették át a megosztott fődíjat a Nagykárolyi Művelődési Ház hét végi nemzetközi színjátszó fesztiválján. A hagyományteremtő szándékkal megtartott vetélkedőn magyarországi és romániai színművészeti főiskolák csapatai mérték össze tudásukat és tehetségüket. A zsűri négy fiatal színész között osztotta meg az eredetileg két résztvevőnek szánt, egyenként 250 eurós, legjobb alakításért járó díjat. A legjobb női alakításért járó díjjal a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem diákját, Pál Anikót tüntették ki, a legjobb férfialakításért járó díjat pedig a szintén Vásárhelyről érkezett Pál Gecse Ákost és Mos Mihait, valamint a Kolozsvári BBTE Színháztudomány és Televízió Karának képviseletében érkezett Bogdan Radulescu vehette át. A zsűri értékelése szerint kimagasló volt a kolozsvári színi kar román tagozatának Ionesco-művek alapján készült előadása, valamint a marosvásárhelyi egyetem magyar tagozatának Szívek és szarvak című Molière-produkciója. /Babos Krisztina: Négyes fődíj Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

2008. november 4.

November 3-án hivatalos megnyitották az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválját Kolozsváron. Demeter András művelődési államtitkár jelezte, sikerült elérni, hogy a kolozsvári színház kezdeményezései anyagi támogatást kapjanak a kulturális tárcától. A színházkedvelők Roger Planchon rendezésében Amédée, vagy hogyan lehet tőle megszabadulni című Ionesco darabot láthatták. Visky András, a kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója a fesztivál szervezési nehézségeit a két szervező, a kolozsvári színház és a bukaresti Bulandra színház stábjának folyamatos egyeztetésének kényszerében látja. /Darvas Beáta: A színházban áll a bál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

2009. április 3.

Meg kell elégedniük a német és a magyar nyelvű előadásokkal azon románoknak, akik Eugene Ionesco-darabokra kíváncsiak, mivel a román származású, de Franciaországba emigrált világhírű színműíró lánya, Marie-France Ionesco nem engedélyezi, hogy apja drámáit román nyelven is előadják. Pár éve Marie-France arra a következtetésre jutott, hogy édesapja, Eugene Ionesco nem hozható semmilyen kapcsolatba Romániával, mivel francia író volt. /Nem adhatják elő románul a Ionesco-darabokat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

2009. május 27.

Félidejéhez érkezett a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó), amely a régió színházi produkcióinak legjavát igyekszik felvonultatni. A DKMT- (Duna–Körös–Maros–Tisza) eurorégióban – de nemcsak– működő tíz színtársulat tizenhat produkcióját láthatja négy nyelven (magyar, román, német, szerb) május 22–29. között a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) közönsége. A színházi seregszemle céljai között szerepel a sokszínű bánsági régió kulturális egységének a felmutatása, a szervezők ezért bővítették a fesztivál programját román, szerb és német nyelvű előadásokkal. Balázs Attila fesztiváligazgató szerint a harmadszor megszervezett eurorégiós színházi találkozó még nem verseny, de a régió színházi produkcióinak legjavát igyekszik felvonultatni. A temesvári Csiky Gergely Társulat Katona Gábor rendezte Prométheuszával indult a fesztivál. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Brecht – The Hardcore Machine című előadását hozta el. A temesvári német társulat az Alexandru Dabija rendezte Ionesco Kopasz énekesnőjével lépett közönség elé, az aradi Ioan Slavici Társulat Dekalog című előadásával. További előadások: Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli (Békés megyei Jókai Színház) és Müller Péter–Seress Rezső Szomorú vasárnap (Szabadkai Népszínház). /Pataki Zoltán: A közönség TESZT-je. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

2013. április 9.

Panek Kati kapja az EMKE Poór Lili-díját
Panek Katinak ítélte oda a Poór Lili-díjat idén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) élményszerű színészi teljesítményeiért, a kolozsvári magyar színjátszás elkötelezett szolgálatáért – tájékoztatott kedden a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az elismerést április 13-án 14.00 órától adják át a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, laudációt mond: Visky András.
Panek Kati 1980 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, 2007-ben a Legjobb női alakítás díjával jutalmazták a Kisvárdai Színházi Fesztiválon, Sáchás Ruth szerepéért a Jákobi és Lájdentál című előadásban (rendező: Elie Malka).
Panek Kati Tompa Gábor számos előadásában nyújtott emlékezetes alakítást: többek között játszotta Mrs Martin (E. Ionesco: A kopasz énekesnő), Heléna (W. Shakespeare: Troilus és Cressida), Jacques mama (E. Ionesco: Jacques vagy a behódolás), Tache Farfuridi (I.L. Caragiale: Az elveszett levél), valamint legutóbb Revoluţia, vagyis A forradalom szerepét (Caragiale nyomán szabadesésben: Leonida Gem Session).
Együtt dolgozott más neves rendezőkkel is, köztük Vlad Mugurral (Carlo Goldoni: A velencei ikrek), Selmeczi Györggyel (Benjamin Britten-Selmeczi György-Visky András: A vasárnapi iskola avagy Noé bárkája), Mihai Măniuţiu-val (Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája), Elie Malka-val (Hanoch Levin: Jákobi és Lájdentál), illetve Silviu Purcărete-vel (Giacomo Puccini: Gianni Schicchi).
Maszol.ro.

2013. szeptember 6.

Zsúfolt évad, változatos programok a láthatáron
Évadnyitó sajtótájékoztató a kolozsvári magyar színházban
Rendkívül zsúfolt évad elé néz a Kolozsvári Állami Magyar Színház, mondta Tompa Gábor színházigazgató az intézmény emeleti előcsarnokában tegnap megtartott sajtótájékoztatón, kilenc új bemutatóval várják a közönséget, láthatók régebbi előadások új szereposztásban, műsoron tartanak néhány elmúlt évadbeli sikeres előadást, és gazdag járulékos programmal jelentkeznek, bővítve az eddigi palettát új témákkal, új meghívottakkal és új műfajokkal is. Vasárnap lesz az első, idei évadbeli produkció előbemutatója, Johannes von Tepl középkori szerző A földműves és a halál című művét Mihai Măniuţiu színpadi változatában és rendezésében láthatja a közönség.
Amint azt már szombati lapszámunk színházi rovatában is olvashatták, a 2013/2014-es évadban öt nagytermi- és négy stúdióelőadás bemutatását tervezik, a nagyteremben először október 16-án tartanak bemutatót, Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam című művét Michal Dočekal, a Prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezi, a színpadi adaptációt David Jarab jegyzi.
További bemutatók: Demény Péter: Bolero (ősbemutató, stúdió, rendező: Albu István), Roger Vitrac: Viktor, avagy a gyermekuralom (nagyterem, rendező: Silviu Purcărete), Miroslav Krleža: Léda (nagyszínpad, rendező: Robert Raponja), A. I. Vvegyenszkij: Ivanovék karácsonya (stúdió, rendező: Urbán András), Stephen Sondheim: Sweeney Todd (nagyszínpad, rendező: Dragoş Galgoţiu), Caravaggio (stúdió, rendező: Robert Woodruff), Stephanie Robinson & Theodore Shank: Serena in X-tremis (nagyszínpad, rendező: Albu István). Ezekhez adódik a Szputnyik Hajózási Társaság és az Európai Színházi Unió projektjében készülő előadás, amelynek írója-rendezője Bodó Viktor, és a kolozsvári társulat tagjai közül is részt vesznek a produkcióban. A Social Error – Utolsó ember... című „társadalmi túlélő-show” november elején lesz látható a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagyszínpadán, két alkalommal.
Ami az eseményszerű felújításokat illeti, a Ványa bácsi és a Visszaszületés kerül ismét a nézők elé, új szereposztással, és több produkciót is műsoron tart a színház az eddigi évadokból.
Néhány név a járulékos programsorozatból: itt lesz Esterházy Péter, Dragomán György és György Péter, de koncertekre és vendégelőadásokra is sor kerül majd a sorozat keretében. Visky András művészeti aligazgató elárulta azt is, hogy novemberben felolvasószínház formájában a közönség megismerkedhet egy eddig ismeretlen Szabédi László-darabbal, amelyre a színház archívumában találtak rá.
Nosztalgiával emlékezett meg Tompa Gábor igazgató a húsz évvel ezelőtti angliai turnéról, amikor a társulat – a színház történetében először – az általa rendezett Ionesco-darabbal, A kopasz énekesnővel több mint egy hónapon át vendégszerepelt Nagy-Britannia több városában. – Ekkor nyíltak ki Európa kapui a színház számára, azóta az intézmény a világ mintegy húsz országában turnézott, és ennek folyományaként lehet elkönyvelni azt is, hogy 2008-ban az Európai Színházi Unió tagja lett – jegyezte meg az igazgató.
Szabadság (Kolozsvár)

2014. január 7.

A színjátszás szellemi honvédelem – In memoriam Senkálszky Endre
A sors eleve színi pályára szánta Senkálszky Endrét: abban a házban látta meg a napvilágot 1914. október 2-án, amelyben az első hivatásos erdélyi együttes indította 221 éves útjára az anyanyelvi színjátszást Kolozsváron, és megáldotta a drámai hős adottságaival, jellemábrázoló készséggel, zengő orgánummal, tragikai erővel.
Pályája 1937-ben indult, történelmi viharok közepette: kisebbségi sorsban, önellátásra ítélve, majd államhatalmak változásának örömét és tragédiáját kellett megélnie. De jó iskola volt.
Ártó Mihályként (Nyírő: Jézusfaragó ember), Török Ágostonként (Zilahy: Hazajáró lélek), Ádámként (Madách: Az ember tragédiája), Kreónként (Szophoklész: Antigoné) megtanulta a küldetés aranyszabályát: a színjátszás szellemi honvédelem.
A nagy világégés után Bánk bán szerepében meditál sorskérdésekről, majd 1948-ban III. Richárdot formálja meg, pályája egyik legfontosabb állomásaként, szembeszállva a kor megkövetelte dogmatikus olvasatokkal. A szerep kulcsát Petőfi útmutatásaiból kiindulva lelte meg: „anakonda nézés, mely oda édesgeti a madarat a kígyó torkába".
A dogmatizmus korszakában szerepeinek lélektani hitelességű felépítésével sikerült elkerülnie a sematizmus csapdáit, s erre oktatta tanítványait is a Színművészeti Főiskolán.
Az erdélyi színjátszás megkerülhetetlen személyiségeként 1964-ben, fél évtizedre, kinevezik a kolozsvári színház igazgatójának. A színház ebben az időszakban a modernizációs kísérletek színterévé vált (Brecht-, Dürrenmatt-, Miller-, Tenessee Williams darabok bemutatásával), a kolozsvári együttes sajátos arculatot munkált ki. Korszakában színháztörténeti jelentőségű Az ember tragédiájának új és eredeti olvasatban bemutatott rendezése.
Személyes nagy sikere Maximus alakítása Teleki–Illyés Kegyencében, amely hatalom és erkölcs, az elszabadult hatalomvágy kérdéskörét taglalta a totalitarizmus időszakában. Párhuzamosan az erdélyi magyar színjátszás megújulásával, a látványszínház térhódításával, stílusteremtő rendezők, Harag György, Tompa Gábor kísérletező partnerévé válik, s antologikus értékű előadásokban nyújt maradandót (Farel – Sütő: Csillag a máglyán; Kosztiljov – Gorkij: Éjjeli menedékhely; Hamlet atyjának szelleme, Színészkirály – Shakespeare: Hamlet; Öregapó – Kao Hszing-Csien: Buszmegálló; Nagypapa – Ionesco: Jacques avagy a behódolás; Priamus – Shakespeare: Troilus és Cressida).
Pályája jelképévé válhat Firsz alakítása életének 88. évében Csehov Cseresznyéskertjében Vlad Mugur rendezésében. A rendezői olvasat szerint a mű „végjáték", az értékek pusztításáról szól a haszonelvűség jegyében. Alakítása tiltakozás volt az ellen, hogy ránk csak a villanyoltás várna. Lehet, hogy fatális tévedésben élünk, de mindig volt és lesz újrakezdés – üzente és üzeni Firsz.
Díjak, kitüntetések: A Román Népköztársaság Érdemes művésze díj, Kemény János díj (EMKE), Életműdíj - Kisvárda, Szentgyörgyi István díj, Bánffy Miklós vándordíj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat), a budapesti Játékszíni Társaság Életműdíja, UNITER-életműdíj, a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium Kulturális Érdemrendje, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj, a Színházi Kritikusok Céhe életműdíja, a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának díja.
A 100. életévében elhunyt Senkálszky Endre, Európa legidősebb aktív színésze, szeretett színháza gazdag adattárának gyűjtője, amely dokumentáció nélkül a Kolozsvári Állami Magyar Színház utóbbi 75 éves történetének megírása szinte lehetetlen lenne. Mindezt a szó és a lélek fáklyájaként nyújtja át nekünk, stafétaként, hogy méltóképpen és méltósággal adhassuk át az utánunk jövőknek.
Szomorú szívvel búcsúzik a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata. Az elhunytat a színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkedünk.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház megemlékezése
Krónika (Kolozsvár),

2014. január 18.

A díjazottak: Smaranda Enache és Szávai Géza
„Védhető megoldás a diszkrimináció és az elnemzetietlenítés? Nem: a megoldás nem a határok átrajzolása, hanem azok átjárhatósága; a megoldás nem az asszimiláció, hanem a jog az identitáshoz, nem az ellenségeskedés, hanem a derűs párbeszéd.
Az a megoldás, ha megtanulunk olyan testvérként egymásra nézni, akik együtt vészeltek át sok megpróbáltatást, ha elviseljük, hogy különbözünk, és ha arra törekszünk, hogy egymást kiegészítsük. Ha figyelünk a másik személyiségére. (…) A megoldás: az együttműködés legjobb formáit keresni” – olvasott fel egy nyilatkozatot Eugéne Ionesco a magyar emigráns egyetemisták szervezetének egyik genfi összejövetelén, ahol A kelet-európai politikai helyzet című kerekasztal-beszélgetésre az emigrációban élő írót, az abszurd dráma megalkotóját, illetve az akkor ugyancsak száműzetésben levő Paul Goma írót is meghívták. A Ionesco által megfogalmazott Magyar–román közös nyilatkozat váltotta ki a Genfi Pro Transilvania Bilingua Alapítvány létesítését, melynek egyik célja olyan fontos román vagy magyar művek felkutatása, amelyeket érdemes megismertetni, hozzáférhetővé tenni mindkét közösség nyelvén. Így vette fel a kapcsolatot az alapítvány a marosvásárhelyi Pro Europa Liga alapítvánnyal, amely nemcsak kétnyelvű könyvek kiadásával, hanem az Academia Interculturală Transylvania nyári egyetem szervezésével is felhívta magára a figyelmet. A Pro Europa Liga alapítvány egyik vezetőjének, Smaranda Enache emberjogi aktivistának a tevékenysége Eugène Ionesco szellemiségére emlékeztető, ezért részesül a Genfi Pro Transilvania Bilingua Alapítvány díjában, míg Szávai Géza író az erdélyi és európai identitást boncolgató Székely Jeruzsálem című esszéregényével érdemelte ki az alapítvány elismerését. A díjak átadására január 19-én, a genfi Művészeti és Történeti Múzeumban kerül sor, laudációt mond Hantz Péter (Bázeli Egyetem) és Ion Bogdan Lefter irodalomkritikus (Bukarest).
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

lapozás: 1-30 | 31-36